A nyitó mérkőzés után két világbajnok csapat mutatkozik be a 2010-es labdarúgó-vb-n. Az 1930-as és 1950-es bajnok Uruguay az 1998-as győztes Franciaországgal csap össze.

A francia szövetségi kapitány, Raymond Domenech nem kis meglepetéssel szolgált a kezdő összeállítását illetően, hiszen az előre beharangozott 4-3-3-as taktikai hadrenddel némiképpen ellentétesen egy csatárral és három támadó középpályással kezdte a mérkőzést. Legalábbis szélsőknek nem vérbeli csatárokat jelölt, hanem középpályásokat. Thierry Henry pedig padon kezdett.

Mindkét együttes megbecsülte a labdát az első percekben. Az első gólszerzési lehetőség a kezdeményezőbb franciák előtt adódott, de Franck Ribéry beadását középen Sidney Govou kapu mellé passzolta a hetedik percben. Támadásban maradt a francia válogatott, de nagy helyzetet már nem tudott kialakítani az első negyedóra végéhez érve. Uruguay játéka többnyire a védekezésre koncentrálódott, két gólveszélyes csatára, Luis Suárez és Diego Forlán nem igen került helyzetbe, mígnem utóbbi némiképpen váratlanul érkező bombáját a 16. percben Hugo Lloris bravúrral hárította.

Fegyelmezetten visszazárva, egymást kisegítve, sokat futva játszottak a dél-amerikaiak, így a franciák jobbára távoli átlövésekkel próbálkoztak, kevés sikerrel.  Az uruguayi kontráknál Forlán bizonyult aktívabbnak, de a támadások szövésében kevésbé bizonyult hatékonynak és pontosnak, mint azok befejezésénél.

A félidő hajrájában a szívós uruguayi játékosok jól tartották állásaikat és a döntetlent, a franciák pedig egyre türelmetlenebbek voltak, már távoli lövésekig sem jutottak. Labda nélkül nehéz is lett volna, azt ugyanis mindig elvették tőlük a dél-amerikaiak.  Az első félidő gól nélküli eredménye igazságosnak volt mondható, és teljesen megfelelt a játék képének. A franciák mezőnyfölénye és labdajáratása meddőnek bizonyult, Uruguay erejét és figyelmét pedig kissé felemésztette a védekezés.

 A második félidő elején Domenech rögtön melegíteni küldte cseréit, valószínű érezte: valamit változtatnia kell. Nem sokat változott a játék képe a fordulás után, hogy azt ne mondjuk: semmit. A franciák akartak, csak a labdával előre nem nagyon jutottak, mert minden egyes játékosukra valahogy két ellenfél jutott – pedig tizenegy játszott tizenegy ellen –, a túlerő pedig mindig győzedelmeskedett.

A második felvonás közepén kezdett egyre inkább paprikássá válni a hangulat a pályán, az egyik becsúszásnál Toulalan kapott sárgát, Domenech-nek pedig a pályára is be kellett menni, a feszültséget csökkenteni. A 72. percben jött Henry – aki ezzel negyedik vb-jén lépett pályára, ami francia csúcs –, de egy szem vérbeli csatárként maradt a pályán a franciáknál, lévén Nicolas Anelkát váltotta.

A hajrájra Uruguayból lement Suárez, a franciákhoz érkezett viszont Florent Malouda, aki a 80. percben a második felvonás első bíztató távoli lövését engedte el a balösszekötő helyéről, más kérdés, az a labda is elkerülte a kaput.  Az utolsó percekre emberhátrányba került Uruguay, miután a tizenhét perce pályán lévő csereember, Nicolás Lodeiro csúnyán és igen látványosan rácsúszott Bacary Sagna bokájára. Vita nem fért a második sárga lapjához, így a piroshoz.

A vége így izgalmasan alakult. Előbb egy beadás utáni kezezést reklamáltak büntetőnek a franciák – esetükben azért vélelmezhető volt, hogy nem túl lelkesen tették –, majd Henry ígéretes helyről leadott szabadrúgása zárta a találkozót, amely után a labda nem jutott túl a sorfalon.