Az élvezhetőség határát alulról súroló mérkőzésen egy Honda-villanás és az irgalmatlan mértékű japán futómennyiség döntött. A néha még levegőhöz sem jutó kameruni sztárok, élükön Samuel Eto’óval, csődöt mondtak, csak egyetlen igazi gólhelyzetet tudtak kialakítani.
Az első öt percben igencsak megilletődötten kezdtek a felek, mondhatni unalmasan csordogált a játék, hiszen az előrevágott labdákat rendre lefülelték a védők vagy a kapusok. Szép lassan átvette a kezdeményezést Kamerun, különösen Eric Choupo Moting volt aktív a bal oldalon. A 10. percben éppen egy bal oldali beívelésnek szaladt alá csúnyán a japán kapus, Kavasima Ejdzsi, szerencséjére nem lett nagyobb baj belőle.
Mezőnyfölényük azonban egyetlen helyzetet sem gyümölcsözött, hiszen az ázsiaiak szoros emberfogásával nem nagyon tudtak mit kezdeni, hiába húzódott vissza Samuel Eto’o is, nem maradt előtte nyitott terület, amelybe betörhetett volna. A másik oldalon Hamidou Souleymanou miatt fagyott le a vuvuzela a kameruni drukkerek szájában, a kapus szerencséjére épp annyival ejtette a labdát Okubo Josito elé, hogy ő már nem érte el.
A japánok az első negyedóra után előrébb tolták védekezésüket, középpályásaik pedig roppant agresszíven letámadták az afrikai védőket, akik így kétségbeesésükben előrevágták a labdákat, többnyire céltalanul. Nem alakult ki folyamatos játék, a japánok nem tudtak ilyet előadni, de a kameruniaknak sem hagyták, hogy futballozzanak. A következő izgalmas jelenetre így a 30. percig kellett várnunk, amikor Kavasima mozdult ki újfent borzalmasan egy bal oldali beívelésre, majd megsérült, mivel a hátára esett.
Alig a 38. percig kellett várnunk, máris láthattunk egy kapura lövést: Choupo Moting készítette le a labdát Eyong Enohnak, aki 16-ról tüzelt is, de középre és nem túl erősen. Az ellentámadásból a derült égből megszületett a japánok vezető gólja: Macui Daiszuke jobb oldali beadása átszállt az összes kameruni bekk felett, az ötös sarkán az egyedül hagyott Honda Keiszuke levette a labdát, s nem hibázott ennyire közelről! (1–0)
Az első játékrész borzalmas futballt hozott, ebbe csak a Honda-gól hozott némi színt. „Ismerve a japánok védekezési stílusát, nem lesz könnyű dolguk az afrikaiaknak, ha fordítani szeretnének” – vélekedtünk a szünetben. A Szelidíthetetlen oroszlánok rögtön támadólag léptek fel, de csak a 49. percben alakították ki az első veszélyes támadást, ám Eto'o jobb oldali beadását Choupo Moting a lelátóra nyeste. A fellángolást azonban hamar eloltotta a szorgos japán iparosok kíméletlen futómennyisége és agresszivitása, a kameruni középpályások egyszerűen nem tudtak kibontakozni Haszebe Makotóék szoros öleléséből.
Próbált magasabb fokozatba kapcsolni Kamerun, de csak nagyon nehezen tudott felpörögni, pedig beállt a váratlan megoldásokra mindig képes Achille Emana is. A japán szövetségi kapitány, Okada Takesi is elégedetlen volt saját csapata támadójátékával, mert a középpályás Macui helyére beküldte a támadó Okazaki Sindzsit, miközben a kiváló felépítésű Mohamadou Idrissou is pályára lépett, jelezve: eljött az idő a mérkőzés végi ívelgetésekre kameruni oldalon. A 82. percben eldönthették volna a mérkőzést az ázsiaiak: Haszebe lövését Hamidou épp a jobb oldalon ólálkodó Okazaki elé ütötte, ám a frissiben beállt ék a jobb oldali kapufára bombázott.
A 86. percben kis híján megszületett a kameruniak egyenlítő gólja, ám Stéphane M’Bia 25 méterről elemi erővel a lécre bombázott, majd Hamidou iratkozott fel majdnem az idei vb-n potyázó kapusok sorába.
A végén még kétszer is forró pillanatok alakultak ki a japán kapu előtt, ám a középhátvéd Nakazava Judzsi mindannyiszor tisztázni tudott, megmentve csapatának a győzelmet.
